A 2006-ban bemutatott Menekülj! nem volt más, mint egy sablonos slasher, ami semmi újjal nem szolgált, viszont a vérbő jelenetek és a hangulatos helyszín miatt rá lehetett aggatni az "egyszer nézhető" jelzőt.  A széles közönséget nem is nagyon érdekelte az újabb rókabőr, a kasszáknál nem teljesített jól és a kritikai visszhangja is meglehetősen negatív volt.

Erre eltelik 8 év és befut a folytatás. Mit ne mondjak, egy "se íze, se bűze" típusú alkotás második részéről az égvilágon semmit nem vártam, csak annyit, hogy az első rész felvonás alacsonyra tett mércéjét ugorja meg.  Sajnos ez a Soska-nővéreknek nem sikerült és csináltak egy, az előzményhez képest is primitív, ötlettelen és unalmas horrort, amire aztán semmi szükség nem volt.

Jacob Goodnight élettelen(nek vélt) testét a mentősök elszállítják a közeli hullaházba, ahol épp az egyik ott dolgozó csaj születésnapját ünnepli, munkatársaival és barátaival. Azonban a sorozatgyilkos hullájának megérkezése után véget ér a buli, hiszen a pankrátor gyilkos életre kell és tovább folytatja a hobbiját, a fiatalok kivéreztetését.

Már maga a sztori elképesztően primitív, nem mellesleg ezt a felállást már sokszor láthattuk: az elmebeteg őrültet halottnak hiszik, erre a kedves illető magához tér a kórházban (jelen esetünkben a hullaházban) és kicsinálja a közelében tébláboló szerencsétleneket. Ennek ellenére simán kilehetett volna hozni ebből a szkriptből egy szórakoztató mozit. Nem kellett volna hozzá más, csak jó sok vér, némi meztelenkedés és egy hangulatos helyszín. Ezek miatt lett az első rész is nézhető, itt viszont teljesen mellőzték ezeket az alapvető műfaji elemeket. 

A pankrátor gyilkos teljesen jellegtelen módon küldi át a pácienseket a túlvilágra. Nyaktörésben, fojtogatásban és éles tárgyakkal való szurkálásban merül ki a művészete, sehol egy szaftos belezés vagy szemkitépés, mint az első epizódban. Persze, akadnak azért vérbő képsorok itt is, de sajnos teljesen súlytalanra sikerültek, még a gyengébb idegzetű nézők se kaphatják fel rá a fejüket.

Aztán itt van a helyszín is. Most lepukkant, mocskos szálloda helyett egy hullaházat kapunk, ami még jól is hangozhat, valójában azonban óriási visszalépés az elődhöz képest. A szép tiszta folyosóknak és a letisztult, stilizált képi világnak köszönhetően egyáltalán nem működik a hangulatkeltés. Sőt, még a bezártság érzetet se sikerült jól ábrázolni.

Az ilyen egy kaptafára készülő trancsír-parádék esetében nem érdemes sok karaktert pazarolni a színészi játékra, hiszen a legjobb esetekben is csak az átlagos szintet érik el a szereplők. Itt a legrosszabb eset érvényesül, azaz idegesítően ripacskodó idiótákat láthatunk, élükön Katharine Isabelle-el, aki pályája legrosszabb alakítását prezentálja. Akit érdemes még megemlíteni, az Danielle Harris, korunk horror királynője, ő szerencsére nem vitte túlzásba a sipítozást, hozta a tőle elvárható szintet. 

Ja, és ne feledkezzünk meg Glenn Jacobs-ról, meggyőző volt a terminátor módjára előre törő gyilkos bőrében, viszont nincs meg benne az a plusz, amitől horror ikonná nőné ki magát.

Mindent összevetve, nem egy nézhetetlen gagyi ez, szimplán csak egy klisés, jellegtelen és unalmas szösszenet, amit bátran ki lehet hagyni. Önálló filmként gyenge, folytatásként még gyengébb.

Játékidő: 90 perc
Rendező: Jen Soska, Sylvia Soska
Forgatókönyvíró: Nathan Brookes, Bobby Lee Darby
Szereplők: Glenn Jacobs, Danielle Harris, Katharine Isabelle