Hostel - Motel (2005)
Eli Roth a 2000-es évek elején még csak a Kabinláz rendezőjeként volt ismert, de 2005-ben sikerült igazán betörnie a köztudatba, sajátos torture pornjával, melyben Szlovákia sötét oldalát mutatta meg. A Motelátütő sikert aratott, melyben szerepe volt annak is, hogy producerként Quentin Tarantinót sikerült megnyernie. A film, úgy gondolom, mára már méltán mondható klasszikusnak, bár a világot akkor sem váltotta meg, előtte és utána sem készültek igazán ebbe a témába vágó alkotások, kivéve a két folytatást. A mű érthető módon nagy felháborodást és diplomáciai botrányt eredményezett, a szlovák nép és a politikusok kikérték maguknak az országról keltett rossz hírt, mégis, a közfelháborodás ellenére, a film sikerének köszönhetően éppen hogy megugrott a Szlovákiába utazó fiatal turisták száma.
Praxton (Jay Hernandez) és Josh (Derek Richardson) főiskolai hallgatók, szabadidejükben pedig hátizsákkal akarják körbejárni Európát. Útjuk során összeismerkednek egy szabadszájú és szabadelvű férfival, Olival (Eythor Gudjonsson), aki él-hal az európai kultúráért és főként a buliért, így útjuk Amszterdamba vezet. Miután kiélvezték a város nyújtotta szolgáltatásokat, egy strici unszolására Pozsonyba utaznak, hogy részesei legyen egy felejthetetlen bulinak. A Pozsony melletti motel, bár kissé eldugott, igazán otthonos, a beilleszkedést pedig a fiúk két gyönyörű szobatársnője, Natalya és Svetlana segíti. Nem sokkal érkezésük után, másnap reggel viszont nem találják Olit, de eleinte nem gyanakszanak semmire, hisz okuk sincs, a férfi pedig pontosan olyan típus, aki egyik pillanatról a másikra eltűnhet. A furcsaságok akkor kezdődnek, mikor megtudják, hogy egy másik turistát, egy kínai lányt sem találnak, akiről képeket kapnak, hogy Olival tartózkodik. Lassan és sajnos túl későn, de ráébrednek, hogy egy olyan kalandba csöppentek bele, amit egyáltalán nem biztos, hogy élve vagy egy darabban megúsznak.
Mindenféleképpen pozitívumként könyvelhető el, hogy a film végig hiteles tudott maradni, karaktereivel és történetével együtt. A külföldi milliomosokból álló hálózat kellőképpen vérfagyasztó, s bár a cselekmény fiktív, könnyen elképzelhető ehhez hasonló társaságok létezése. A karakterekről nem tudunk meg sok mindent, mégis sikerült őket annyira kiemelni a papírmasé szerepből, hogy tudjunk értük izgulni, és együtt is tudjunk velük érezni. A Motel hangulata kimondottan nyomasztó, a néző igazán könnyen bele tudja magát élni a történetbe, hisz tényleg nem lehet tudni, hogy mikor, kivel és hol történhet ilyen. A kínzások kellőképpen gyomorforgatóak, s mikor bemutatták, még nem volt bevett szokás ennyire nyersen ábrázolni a halálokat, ez szintén hozzájárult a film klasszikussá válásához. Összességében úgy gondolom, hogy a Motel Eli Roth egyik legjobban sikerült filmje, bár a mozi elején kissé öncélúnak tűnhet, egy izgalmas, hiteles, de kegyetlen horror kerekedett ki a végére.
Szerintem: 6/10
Hostel: Part II - Motel 2 (2007)
Az első rész sikere után két évvel Roth elkészítette a Motel második részét, immár női főszereplőkkel, ismét Tarantino producerségével. Míg többeknek nem nyerte el a tetszését a második felvonás, szerintem a sorozat legjobb darabja, s bár az elsőt is jó filmnek tartom, szerintem sokkal jobban sikerült a második rész. A folytatások gyakran abba a hibába esnek, hogy szinte pontról pontra követik az előzmény eseményeit, fordulópontjait, csupán a szereplők mások – jó esetben. A Motel II viszont szerencsére kikerülte az aknamezőket, és többet tudott nyújtani történetileg elődjénél.
Beth (Lauren German) és barátnője, Whitney (Bijou Phillips) egyetemisták, szabadidejükben pedig Európában utazgatnak. A film elején Olaszországban vesznek részt egy rajzkurzuson, ahol megismerkednek a penészvirág Lornával (Heather Matarazzo) és az egyik modellel, Axelle-lel. A lányok célállomása nem Olaszország volt, hanem Prága, ezért tovább is indulnak, de a szlovák modell ajánlására kitérnek Pozsonyba is, hogy az ottani luxuswellness-szolgáltatásokat élvezhessék ki. Szlovákiában remekül érzi magát mindhárom lány, már Lorna is kezd felszabadulni, míg el nem rabolják. Bethnek és Whitneynek rá kell jönniük, hogy egy jól kitervelt csapda áldozatai, és felfoghatatlan kínokat kell majd átélniük…
Nem csak az áldozatok szemszögét mutatja be a film ezúttal, hanem a másik oldalt is, a Vadászok hálózatát, ahol ugyancsak van két „főhősünk”. Stuart (Roger Bart) és Todd (Richard Burgi) jó barátok, míg előbbi rendesnek mondható életet él, családja van, és mondhatni nem a bátorság a legerősebb jellemvonása, barátja tipikus playboy. Todd unszolására Stuart is belemegy abba, hogy egy exkluzív klub tagjai legyenek, melynek közvetítésével külföldi turistákat vehetnek meg, kínozhatnak és ölhetnek meg egy szlovákiai gyárban.
Az ő szemszögüknek köszönhetően kapunk betekintést a hálózat működésébe, szabályrendszerébe, és láthatjuk, hogyan fejlődtek az első rész óta a biztonsági rendszerek. Most nem a motel a fő központ, tényleg csak a szolgáltató, kiszolgáltató szerepet tölti be. Nem tudom, miért nem nyerte el a nagyközönség egyöntetű tetszését ez a fejezet, mikor szerintem hangulatában is jobb elődjénél, és történetileg is többet ad. A női főszereplők abszolút szimpatikusak voltak számomra, a férfifőszereplők pedig mély személyiségfejlődést is mutattak a film alatt, a motivációjuk is kiderült. A halálok kreatívak, nem másolják az elődöt, a Báthory Erzsébet-es szegmens külön kedvencem lett. A focizós jelenetet leszámítva, úgy gondolom, még mindig sikerült hitelesnek maradnia a történetnek, és tényleg egy izgalmas folytatás készült, amit csak ajánlani tudok.
Szerintem: 7/10
Hostel: Part III - Motel 3 (2011)
A harmadik felvonást már nem Roth úr rendezte, ami valamelyest meg is látszik a végeredményen, ez azonban nem jelent feltétlenül rosszat. A (jelenleg) befejező részben éles váltásokat tapasztalhatunk: Pozsony baljós és szürke utcái helyett ezúttal Las Vegasba kalandozunk, ahol négy férfi kálváriáját követhetjük majd végig.
Egy hatásos és remekül kivitelezett bevezető után meg is ismerjük hőseinket: Scottot, aki épp legénybúcsújára készül, és három barátját, akik ebben természetesen szíves örömest segédkeznek. A kvartett tehát nekiindul Vegasnak és számos lehetőséget tartogató éjszakájának. Nem is telik el sok idő, mire megismerkednek két gyönyörű nővel, akik szerint a városnak van egy vadabb arca is, és ha „szeretnek félni”, akkor jöjjenek utánuk abba a buliba, ahova ők mennek. A srácok kapva kapnak az alkalmon, a cím azonban nem túl bizalomgerjesztő: megérkezve szórakozóhelyet sehol nem látnak, csak egy elhagyatottnak tűnő húsüzemet. Itt a film ismét az orrunknál fogva vezet minket, méghozzá rendkívül hatásos jelenetek képében teszi ezt, de lényeg a lényeg: reggelre a barátok egyike eltűnt, a tapasztaltak pedig már tudják, ez mit jelent... Kezdődik az őrület.
Ahogy említettem, rengeteg változást sűrítettek bele ebbe a részbe. A helyszínváltás még egy dolog, de az „elit klub” itt már kiterjedt, világszerte létezik, ráadásul a kínzásokra ezúttal már fogadni is lehet, miközben a gazdagabbnál gazdagabb érdeklődők élőben nézik végig a szadista játékot egy üvegfal biztonsága mögül. A második részre jellemző két szemszögű cselekményvezetést ezúttal is megtartották. Ennek ellenére kisebb visszafogottságot vettem észre az előző részekhez képest: habár még mindig premier plánban nézhetünk végig olyan megindító jeleneteket, mint például amikor valakinek leoperálják az arcát, ám mégis sokkal inkább befogadhatóbb a végeredmény, mint a korábbi részekben. A történetvezetés vette át a hangsúlyt a kínzások helyett, és véleményem szerint ez előnyére vált a filmnek. Habár először az az érzésem volt, mintha a Másnaposok humortól megfosztott verzióját nézném (ezzel nem vagyok egyedül: az IMDb-n böngészve valaki pontosan ugyanezt írta le), a cselekmény végül is beindul, és pörgős marad végig, sőt ezúttal egy nagyobb csavart is sikerült beleépíteni a történetbe, ez megint csak pluszpontot érdemel.
Sokan fújnak a Motel 3-ra, talán csak azért, mert a 3. részeket általában utálni kell, vagy azért, mert valóban eltér az előzőektől, én azonban végig élvezni tudtam, sőt még azt sem mondanám, hogy ez a leggyengébb a trilógiában. Akiknek az első kettő kicsit sok volt, azoknak is tudom ajánlani, mert alapjában egy könnyebben emészthető alkotást kaptunk (mármint a Motelekhez képest), és valamivel több a történet, mint korábban.