Kaptunk mostanában rémisztgetős horrort bőségesen az arcunkba, ezért is volt meglepő, hogy a pár hete Amerikában bemutatott, gyakorlatilag fillérekből forgatott Démonok között – The Conjuring igencsak nagyot kaszált a pénztárakban. James Wan rendező fiatal kora ellenére már egész jó nevet szerzett magának ebben a stílusban, elég csak megemlíteni, hogy Ő készítette el a Fűrész sorozat első részét – szóval az azért várható volt, hogy ez a film rendben lesz – de mégis, mi okozhatta ezt az egész nagy sikert?

Roger Perron (Ron Livingston) és felesége Carolyn (Lili Taylor) öt lányukkal egy világvégén eldugott házba költöznek. Már az első jelekből érezhetnék, hogy valami nincs rendben az épülettel, mert imádott kutyájuk, Sadie semmiképpen sem akar bemenni, ezért Roger megköti éjszakára, hogy el ne kóboroljon. Amikor reggel a legkisebb lány, April (Kyla Deaver) kimegy az udvarra, holtan találja az ebet. Találnak egy rejtélyes pincét is, nem is beszélve a furcsa kétajtós szekrényről, a zenélő játék tükrében előtűnő alakról. A furcsa jelenségek aztán pontosan azon az éjszakán csúcsosodnak ki, amikor Rogernek egy napra el kell utaznia. Mivel szeretnék tudni, pontosan mi is történik velük, felkérik a kor legismertebb szellemekkel foglalkozó házaspárját, Ed (Patrick Wilson) és Lorraine Warren-t (Vera Farmiga), nézzék át az épületet. A ház múltjának tanulmányozása során, és a megfigyelések után kiderül, több rossz szellem is a környéken kóborol. Képes lehet egy család megbirkózni ezzel, főleg annak tudatában, hogy az sem segít, ha elköltöznek, mert ezek a démonok követni fogják Őket, bárhová is mennek?

Alapsztori : gyerekes család valami elől menekülve (az nem derül ki, hogy mi is az eredeti ok) egy elhagyatott, nagy és régi házba költözik. Ismerős valahonnan? Cselekmény : mindenféle bútorok megmozdulnak, furcsa zajok jönnek, vannak szereplők, akik árnyakat vagy akár konkrét démonokat is látnak. Ilyennel is találkoztunk már? A végső megoldás csak egy ördögűzés lehet, szóval kell az egyház engedélye? – mintha ez is rémlene valahonnan. Tulajdonképpen a Démonok között semmi újat nem mutat, csak összeszedi a stílus legjobb elemeit, és azokat példás módon pakolja egymás után úgy, hogy mögé teszi azt az érdekes tényt, miszerint a film megtörtént eseményekre támaszkodik. Valóban élt a Warren házaspár, ténylegesen szellemvadászattal foglalkoztak, és az egyik legismertebb, dokumentált ügyük a Perron házban játszódott. Wan közel két óráig úgy tudja fenntartani a feszültséget, hogy szinte végig tudjuk, mi fog történni, már előre vágja a néző, hogy ott, a tükörben, igen, meg fog jelenni egy szellem vagy egy halott kisgyerek – mégis összepisálja magát, amikor mindez beteljesedik. Nincsenek csúnya szörnyek, nem csöpög a főgonosz nyála, még csak szét sem tépnek benne szereplőket, mégis, az egyik legrémisztőbb és leginkább idegfeszítő film, amit az utóbbi időben láttam. Mivel igencsak alacsony volt a költségvetés, őrült speciális effektek sincsenek, de őszintén, nem is hiányzott egy pillanatra sem, sőt.

A szereplők közül mindenki hozza szépen a “sablon” karaktereket, a gondoskodó, családjáért bármit megtevő apa (akinek azért minden bizonnyal valami vaj van a füle mögött, máskülönben nem költöztek volna ide, az Isten háta mögé), a szép lassan megkattanó anya, akit Taylor ügyesen hoz, már-már Ördögüző – i nagyságokban adja elő a vonaglást, és persze édes kislányok, akik jó hangosan tudnak sikítozni, ha valamit meglátnak . A korona éke Vera Farmiga, akire én igazán az Egek ura című filmben fedeztem fel. Már a Bates Motel című sorozatban (kritika hamarosan, nagyon jó kis első évada volt!)  is bebizonyította, jól áll Neki ez a stílus, itt is tökéletes, ahogy a  megtört, de a célért mindent megtevő démonvadász és a lányáért küzdő anya szerepében őrlődik.

A Démonok között egy igazi oldschool szellemes/ördögös történet, ami nem akarja újra feltalálni, vagy megújítani a műfajt, csak megmutatja, hogy dollárszázmilliók elköltése nélkül, a klasszikus elemek tökéletes felhasználásával még mindig lehet jó és izgalmas filmeket csinálni.